2011/09/20

Éljen az Ifjú Pár!

A hivatalos fotókra még várni kell, de itt van néhány saját fotó a nagy eseményről! Naná, hogy végül a koppintott Christian Louboutin cipellőmet vettem fel a púder rucihoz, de a a biztonság kedvéért volt nálam egy kisebb sarkú váltócipő.


2011/09/16

Esküvőre megyek!

Holnap nagy nap lesz, Juli Barátnőmnek bizony bekötik a fejét! Julival immár 23 éve vagyunk barátnők, rengeteg közös emlék köt össze minket, szinte együtt nőttünk fel. Kis legózó, barbizó, walt disney néző, meggy csatázó kislányokból nagyon úgy tűnik, felnőttekké váltunk. Az évek alatt beigazolódott, hogy nincs olyan helyzet, amiben ne állnánk egymás mellett, legyen szó fájdalomról, bánatról, örömről, vagy boldogságról. A holnapi napon is ott lesz a helyem Juli mellett, és nem csak mint Barátnő, hanem mint a tanúja a templomi szertartáson. Nem is tudom elmondani, milyen nagy megtiszteltetés ez számomra, hisz még sosem voltam tanú, és lássuk be ez sokkal izgalmasabb is, mint amikor Barbie és Ken házasodik össze a barbiház teraszán. Persze már hónapok óta agyalok, hogy miben menjek, de egyszerűen nem találtam olyan ruhát, amiben jól érezném magam, ami kényelmes, fiatalos, de mégis alkalomhoz illő. Semmiképpen nem szeretnék feszengeni, egy szűk ruciban. Így végül riasztottam Viki Barátnőmet, aki amúgy fél fejjel magasabb, és vékonyabb is nálam, de azért gondoltam, életemben először kölcsönkérek tőle egy ruhát. Voltam olyan kis pofátlan, hogy azt a rucit kértem el, amit a Lánybúcsújára kapott tőlünk lányoktól ajándékba. 


2011/09/04

DIY nyári papucs

Aki lemaradt volna a juditu blogon a nyári szandálka átalakításokról, az most itt belemerülhet a részletekbe! Még szuper az idő, nem késő szétszabdalni a régi, esetleg megunt szandikat!


2011/09/01

Új munkahely, új ruci!

A sors édes fintora, hogy mától éppen abban a helyes kis irodában fogok dolgozni, amit hónapokkal ezelőtt én magam rendeztem be. Az elmúlt két évben az itthon végzett munkáim kapcsán többnyire játszós ruhákban dolgoztam, hisz póló+cicanadrág párosításban tökéletesen lehetett fúrni, festeni, alkotni, tervezni, csak akkor öltöztem kimenősbe, ha éppen egy megrendelővel találkoztam, vagy helyszínre mentem ki. Ennek persze voltak előnyei is (pl. nem kellett minden nap sminkelni vagy mondjuk belőni a frizut), de sajnos pont az itthoni tevékenykedés miatt nem igazán tettem különbséget hétköznap és hétvége között, de ami még nagyobb baj, hogy a nappal is rendszerint egybecsúszott az éjszakával. Nos, ez mától bizony másképp lesz, ezentúl ugyanis tervezett napi rutin szerint fogok ébredni, munkába menni, dolgozni. A cicanacit pedig csinos ruhára cserélem! Ez nemcsak a férfi kollégáimnak jó hír, de Nektek is, mert így végre megláthatjátok, hogy milyen remek holmikat rejtegetek a szekrényem mélyén. Persze ruhából sohasem elég, és nem sokat kellett győzködni magam, hogy új munkahely mellé új ruha is dukál. Így fogtam a barátnőmet és egy kellemes turi shopping keretében megajándékoztuk magunkat néhány csinos darabbal. Íme, az első napi jókislányos kedvenc:


2011/08/28

Jól elhúztam a csíkot!

Valóban, pár hétre szépen magára hagytam a blogot, jól leléptem innen, de most újra itt vagyok! Ma rendesen odatapostam a varrógép pedáljának, és végre megvarrtam a csíkos szoknyát, amit már jó ideje kiszemeltem magamnak.


2011/07/19

Vágd szét a pasid pólóját!

Persze nem kell vandálkodni, de néhány jól irányzott vágással helyes kis nyári rucit készíthetünk magunknak pasink (expasink) megunt, szakadt pólójából. Expasi esetén kifejezetten javasolt, hogy a kedvenc pólóját áldozzuk fel új ruhánk és lelki békénk érdekében...


2011/07/17

Egy masnira mindig van idő...

Tegnap kiruccantam, ami azt illeti ez egy kisebb teljesítmény túrával is felért. Már a hajnali indulás előtt tudtam, hogy vonatozni fogok, 3-4 órát autóban is ücsörgök majd, továbbá minimum három vendégség be van ütemezve, és persze egy családi ebéd a helyi étteremben. Ja és nehogy leüljön a hangulat egy kellemes felfelémenetes kirándulással is megtoldjuk majd a napot. 


2011/07/14

Blúz + Szoknya = Ruha

Szereztem egy helyes kis blúzt a kilós turiból és volt egy ezeréves szoknyám, amit még az egyetemi éveim alatt vettem. Fogtam őket és a koktélruhához hasonló elven egyesítve őket ruhát varrtam belőlük az elegánsabb hétköznapokra.


2011/07/10

Kell egy Christian Louboutin cipő!

Ha Carrie Bradshaw lennék, gondolkodás nélkül lenulláznám a bankkártyámat, hogy a legjobb barátnőm közelgő esküvőjén egy vadiúj, csodaszép magassarkúban feszítsek. Mondjuk egy Manolo Blahnik vagy egy Christian Louboutin álomban. Biztosan megvan a különleges varázsa annak, hogy egy méregdrága cipő virít a lábamon, de ez engem sohasem hozott lázba. Sokkal inkább lelkesedem azért, ha úgy lehetek csinos, hogy minél olcsóbban úszom meg a dolgot. Az olcsó számomra nem egyenlő a gagyival, megmutatom, miért nem.


2011/07/09

Mixeltem egy koktélruhát!

Fogtam két csábítónak tűnő ruhadarabot, az egyiket felvágtam, a másikat hozzáadtam, jól eldolgoztam, a maradékból pedig egy kis díszítésre is futotta. Jól hangzik nem?


2011/07/08

Derék dolog

Úgy gondoltam, hogy diy ruhadesign témában valami könnyed témával kezdek, húzom még egy kicsit a mézesmadzagot. Most megmutatom az egyik kedvenc ruhámat, ami egyébként sokat elárul a stílusomról.


2011/07/06

Nincs egy göncöm se, amit felvegyek!

Ismerős mondat nők szájából, amitől a férfiak rendszerint a falra másznak...pláne, hogy a szekrény polcain roskadásig púposodnak a ruhák. Azok a régi, megunt, elfelejtett ruhadarabok, amiket hónapok óta nem viseltünk, netán tévedéseink, amiket magunknak sem merünk bevallani. Veszünk úgy ruhákat, hogy majd "belefogyok", vagy úgy, hogy tudjuk, nem áll jól, de kell egy ilyen a ruhatárba, mert most ez a divat. Nos, nekem is vannak megunt ruháim, tévedéseim, nekem is lapulnak olyan darabok a szekrény mélyén, amik a próbafülkés pózoláson kívül még soha nem voltak rajtam. Ilyenkor borzasztóan dühös vagyok magamra, hogy hogy voltam képes adni értük annyi pénzt, luxus ilyen áron a szekrényben tartani ezeket a göncöket. Ilyenkor jön az elajándékozás, elpasszolás, vagy a hónapokon, akár éveken át tartó önámítás, hogy majdcsak egyszer felveszem...




Tény, hogy kevésbé fáj a dolog, ha a ruhát mondjuk leárazáson van használt ruha boltban vettük. Régebben, azok jártak second hand boltokba - nevezzük nevén: turiba -, akik nem engedhették meg maguknak, hogy a boltok polcain lévő vadiúj ruhákból öltözködjenek. Mára a turiban shoppingolás valóságos trend lett! Amellett, hogy ugyanúgy megadja a shoppingolás örömét, mintha márkás boltokban vásárolnánk, olyan pénztárcakímélő megoldás, mellyel egyedi, különleges darabokra tehetünk szert, amik biztos nem fognak szembejönni velünk az utcán. Persze a tévedésfaktor itt is ugyanakkora, de lényegesen kisebb anyagi kárt okoz. Kit érdekel, hogy előttem már valaki hordta azt a ruhát? 




A ruha azért van, hogy hordjuk, viseljük, jól érezzük magunkat benne. Nincs az a nő a Földön, aki ne akarna Magának és a Világnak tetszeni! Ennek a blognak nem célja a legújabb divat trendek követése, a neves divatházak aktuális kollekciójának bemutatása, valószínűleg nem fogok írni elismert ruhatervezőkről sem. Erre nincs is tökéletesebb felület kishazánkban, mint az Our Fashion oldala.

Én valami teljesen mást szeretnék...megosztani egy-egy turkálóban szerzett kincs átalakulásának sikertörténetét, megmutatni az unalmas ruhadarabokban és kiegészítőkben rejlő lehetőségeket, és higgyétek el nem félek ennek érdekében szétvágni pólót, sálat, táskát, sőt még cipőt sem. Vágj bele Te is, öltözz velem DIY módra! 

Első DIY rucim 1985-ből...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...